Spots 
A kutatóintézet MTI-hez eljuttatott szerdai közleménye szerint a kutatók a Translational Psychiatry című szakfolyóiratban publikált tanulmányukban kimutatták: míg a vírusfertőzést utánzó kezelés tartós, autizmusra jellemző viselkedési mintázatot idézett elő az egérkölykökben, addig a vakcinák hatására csak enyhe és átmeneti eltérések jelentkeztek.
A vizsgálat legfontosabb gyakorlati tanulsága, hogy a várandósság alatti oltás kockázatát nem önmagában, hanem a fertőzés lehetséges következményeivel összevetve kell értékelni. A kísérletben az anyai vakcináció lényegesen gyengébb gyulladásos választ és kisebb, átmenetibb viselkedési hatást váltott ki az utódokban, mint a fertőzést utánzó kezelés.
A közlemény idézi Sperlágh Beáta akadémikust, a HUN-REN KOKI Molekuláris Farmakológia Kutatócsoportjának vezetőjét, aki hangsúlyozta:
a valódi döntési helyzet nem az, hogy az oltást vagy a semmit választják az érintettek, hanem az, hogy az oltással csökkentik-e egy olyan fertőzés kockázatát,
amely önmagában jóval tartósabb és veszélyesebb következményeket okozhat. A szakember a kutatás következtetéseit összefoglalva megerősítette: a vizsgált modellben a vakcináció hatása lényegesen enyhébb volt, mint a fertőzésé.
A kutatás hátteréről kifejtették: régóta ismert, hogy a várandósság alatti súlyosabb fertőzés és az általa kiváltott anyai immunválasz növelheti az utód egyes idegfejlődési zavarainak, köztük az autizmus spektrumzavarnak a kockázatát. A COVID-19-világjárvány idején az is felmerült, hogy a vajon maga az immunválaszt kiváltó védőoltás jelenthet-e hasonló veszélyt. Ennek tisztázására a kutatók vemhes egereknél hasonlították össze a vírusfertőzést utánzó kezelés, egy COVID-19 elleni mRNS-vakcina, valamint egy influenza elleni védőoltás hatásait.
Az utódokat fiatal és felnőtt korban is megfigyelték, többek között társas viselkedésüket, mozgásukat, tanulásukat és ismétlődő viselkedési mintázataikat vizsgálva. Emellett azt is elemezték, milyen immunválasz alakult ki az anyában és a magzatban. A kutatók eredményei szerint a különbség markáns volt.
A fertőzést utánzó kezelés erőteljes gyulladásos választ okozott az anyai szervezetben és a magzati agyban is. Az utódoknál több életkorban és több viselkedési területen jelentkeztek tartós eltérések, köztük a társas viselkedés és az ismétlődő cselekvések változásai. A felnőtt állatok agyának egyes területein egy, az idegsejtek túlélését és növekedését segítő fehérje, a BDNF szintjének tartós csökkenését is kimutatták.
Ezzel szemben a COVID-19-vakcina csak mérsékelt anyai immunválaszt váltott ki, kifejezett magzati agyi gyulladás nélkül. A fiatal állatoknál megfigyeltek ugyan néhány enyhe, nemtől és kortól függő viselkedési eltérést, ezek azonban felnőttkorra eltűntek, és nem alkottak olyan egységes mintázatot, amely autizmusra lenne jellemző. Az agyi fehérjék vizsgálata szintén azt mutatta, hogy a vakcina hatása a fertőzést utánzó kezeléshez képest jóval enyhébb és átmenetibb volt.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az eredmények egérkísérletből származnak, ezért a vakcinák idegrendszeri fejlődésre gyakorolt hosszú távú hatásainak megítéléséhez további, embereken végzett vizsgálatok szükségesek. A vizsgált modell ugyanakkor azt mutatja, hogy a fertőzés megelőzése fontosabb szempont, mint a vakcina által kiváltott, lényegesen enyhébb immunválasz elkerülése. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A kutatóintézet MTI-hez eljuttatott szerdai közleménye szerint a kutatók a Translational Psychiatry című szakfolyóiratban publikált tanulmányukban kimutatták: míg a vírusfertőzést utánzó kezelés…